első fejezet
a jelen
Úgy remeg a kezem, hogy kiejtem a rúzst, ami hatalmasat koppan a mosdótálban. A francba! Bármelyik pillanatban megszólalhat a csengő, én pedig itt szerencsétlenkedem. Mellkasom feszül a nyugtalanságtól, a bánattól és a bűntudattól. Csak a szokásos.
Lélegezz, Danni! Nyugalom! Az egész egyetlen éjszaka. Nincsenek elvárások. Nincsenek ígéretek.
Megmarkolom a mosdó két oldalát, és belebámulok a tükörbe. Arcom meggyötört és beesett. Jó ég! Legutóbb a polgármester karácsonyi táncmulatságán voltam ilyen feszült.
Felemelem a kezem, és megszagolom mindkét – ragacsos – hónaljamat. Legalább szaga nincs.
Aztán megigazítom a pánt nélküli ruhámat. Lehet, hogy túl sokat láttat? Ahogy lenézek, rájövök, hogy leginkább a mellbimbóm látszik.
Muszáj felvennem egy melltartót. Annak
