második fejezet
a jelen
Ne várakoztassam?
Legszívesebben felrobbannék a dühtől, annyira kiakasztott. Azt viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a hastáncosi állást.
Mély levegőt veszek, hátha megnyugszom, aztán felszegem az államat.
– Még találkozunk, Mr. Savoy…
– Trace.
– …egy előre megbeszélt helyen és időpontban.
Magas termete és határozott kiállása miatt törpének érzem magam mellette. Kénytelen vagyok lábujjhegyre állni, hogy nagyobbnak tűnjek.
– Talán nem fogalmaztam világosan – kezdi, miközben oldalra hajtja a fejét, aztán olyan szigorú és hűvös pillantást vet rám, hogy egy kőszobor is megirigyelte volna. – Ön most is nekem dolgozik, ezért elvárom, hogy most azonnal jöjjön az irodámba.
Ökölbe szorított kezemet csípőre teszem. Lehet, hogy megvette az éttermet,
