15
November 7-étől 11-éig
Ettől a pillanattól fogva Poe-nak új küldetése lett. Valamilyen módot kellett lelnie rá, hogy ennek az Artemus Marquis-nak a közelébe férkőzzön, megtudjon, amennyit csak lehet, és pontos időközönként jelentést tegyen nekem róla. Ekkor történt, a következő kalandja küszöbén, hogy az én ifjú kémem elfehéredett.
– Landor úr, minden tiszteletem az öné, de ez lehetetlen!
– Ugyan miért?
– Hát, tagadhatatlan, hogy… hogy rendelkezem némi szerény hírnévvel a környéken, de semmi okom azt hinni, hogy Marquis úr ismer engem. Hiába menetelünk ugyanabban a kadétszázadban, nincsenek közös ismerőseink, és elsőévesként csekély erőforrással rendelkezem ahhoz, hogy társaságilag bizalmi kapcsolatokat kössek…
Nem, nem, bizonygatta, hogy ez nem fog menni. Az egy dolog, hogy kicsa
