14
November 7.
Hajdan én magam is idegen voltam itt, Olvasóm. Így aztán el tudom képzelni, milyen először megközelíteni ezt a házat, ahogy Poe is tette azon a vasárnap délutánon. Kezdésként át kell szelni egy patakot, kétszer. Utána, tudod, egy tulipánfa lombkoronájának fedésében egy holland téglákból készült, keskeny, négyszögletes kémény, alatta egy régimódi szürke zsindelytető, amely mindkét oldalon az oromzat fölé nyúlik. A ház közel sem olyan nagy, mint azt messziről hinné az ember. Hét és fél méter hosszú, öt méter széles, oldalszárnyak nélkül. Egy szőlőinda felkúszott majdnem a tetőig. Nincs csengő; kopogni kell. Ha senki nem nyit ajtót, érezd magad otthon!
Poe ezt tette: besétált, mintha ott se lennék. Láthatóan nem udvariatlanságból, hanem mert szükségét érezte, hogy nézelődjön
