18
November 16.
Szerencsénk volt, azt hiszem, hogy Marquis doktornak eszébe sem jutott megkérdezni, hogy hol találtuk, amikor bevittük neki a szívet azonosításra. Túl izgalmas volt számára a látvány: istenemre, egy szív, még mindig becsomagolva, ott hevert egy kovácsoltvas ágyon a B3-as kórteremben, épp ahogy hajdan Leroy Fry. Lehetett volna egy Park Avenue-i tyúkszemes matróna, abból ítélve, ahogy Marquis doktor ujjai lopakodtak felé. Csettintett a nyelvével, krákogott egyet…
– Nem is indult oszlásnak túlságosan – jegyezte meg végül. – Bizonyára hideg helyen tartották.
– Hideg volt, igen – feleltem, visszagondolva Artemus fagyos szobájára.
Az orvos lassan körbejárta az ágyat, vakargatta az állát, és erősen hunyorított.
– Mmm – motyogta. – Igen, uraim. Látom, miért gondolhatták, hogy
