24
December 5.
Jaj, Poe tudhatta volna! Mármint arra gondolok, hogy az emberek vagy a világos, vagy a sötét felé fordulnak, és nem mindkét irányba. Amúgy ez élénk vitát szülhetne köztünk egy este, gondoltam, de most ezt kell megfontolni: Poe és én ugyanazon a vacsorán veszünk részt.
Egész úton Marquis doktor házáig vívódtam, és csak odaérve döntöttem úgy, hogy ez jó ötlet. Mert ha mást nem is, de azt megtudom, milyen jó megfigyelő az én kis kémem.
Egy süllőszemű, lankadt bőrű és kedélyű lány nyitott ajtót. Egyik karjával az orrát törölte, a másikkal megragadta a kabátomat meg a kalapomat, ledobta őket a kalaptartóra, majd visszasietett a konyhába. Alighogy eltűnt, Marquis asszony dugta be nyúlszerű fejét az előcsarnokba. E pillanatban úgy tűnt, mint akinek megdermedtek a vonásai, minth
