33
December 11.
Aznap este ismét visszatért. Emlékszem, fagyos este volt. Kinyitottam Leroy Fry naplóját, de a szimbólumok mintha elröppentek volna tőlem, és végül a könyv csak ott feküdt az ölemben, akár egy alvó macska. A parázs kihunyóban volt a rostélyon, az ujjbegyeim meg elfehéredtek a hidegtől, mert valami okból nem sikerült újabb rönköt dobnom a tűzre.
Ezt a dolgot is elmulasztottam: nem zártam be az ajtót. Röviddel tizenegy után meghallottam a puha kopogást… láttam, ahogy kinyílik az ajtó… és megint azt az ismerős fejet kémleltem…
– Jó estét! – mondta Poe, ahogy korábban is mindig.
Kivéve, hogy most megváltozott talajon álltunk. Egyikünk sem tudta volna pontosan meghatározni a különbséget, de mindketten éreztük. Poe példának okáért: nem tudott sem ülni, sem állni. Járkált a s
