34
December 12.
Még mindig ébren voltam, amikor felhangzott a reggeli dobszó. Ébren voltam, de a kusza érzetek furcsa kábulatával. Az ágyamban felülve úgy tűnt, mintha a hajnal hamvainak az ablakom előtt olyan szaga lenne, mint a csizmaápoló pasztának, az ágytakarómnak gombaillata volt, a körülöttem levő levegőben pedig volt valami agyagszerű. Röviden, valahol az éberség és a kimerültség közt ingadoztam, majd egy idő után a kimerültség uralkodott el rajtam. Ülve elaludtam és nem sokkal dél után ébredtem fel.
Sietve felöltöztem és átbotorkáltam a kantinba, ahol megálltam egy pillanatra, és annyira elmerültem a gondolataimban a vacsorájukat felfaló kadétállatok szemlélése közben, hogy észre sem vettem a felém közelítő kiszolgálót, Cesart. Úgy köszöntött, mint egy régi barátot, és megkérde
