39
Azt hiszem, végül ide jutott a dolog: Lea nem bírta végigcsinálni, amit Henri le Clerc kért tőle. Valami legbelül megfékezte. Így hát a szív, amit le kellett nyelnie, félúton elakadt a torkában – és kezdte elvonni az életet adó levegőt. A térde megroggyant… a teste hétrét görnyedt… és úgy omlott le a földre, mint egy rakomány aprófa.
Artemus meg én, akik alig húsz másodperccel korábban még egymás halálát kívántuk, most odasiettünk Leához. Mögöttünk Marquis asszony jött, papucsával csoszogva a kövön, a nyomában pedig Poe vonszolta magát. Mindannyian összegyűltünk Lea Marquis elterült alakja körül, és lebámultunk arra a sápadt, szívcafatoktól pirosló arcra, és azokra a szemekre, amelyek szinte kibuggyantak az üregükből.
– Nem tud… – mondta Marquis asszony elakadó lélegzettel. – Nem tud
