42
Előző látogatásakor Poe negyedosztályú kadét úgy jött, mint egy férfi, aki művészeti galériába lép be. Érzékei kinyíltak, és egyenes vonalban mozogtak a redőnyöktől a strucctojáson át az őszibarackig, mindegyiket egymás után értelmezve…
Ezúttal parancsnokként érkezett. Hosszú léptekkel szelte át a padlót, és köpenyét a kandallópárkányra vetette, mintha nem érdekelné, hogy ottmarad-e, majd hátat fordított a görög litográfiának, amelyet sosem kedvelt túlságosan, összefonta a karját… és várta, hogy meg merek-e szólalni.
Megszólaltam. Számomra is meglepő nyugalommal.
– Na jó – mondtam. – Tud Mattie-ről. De mi köze ennek bármihez?
– Óh – felelte –, nagyon is sok köze van mindenhez! Mint azt ön is nagyon jól tudja.
Lassan megfordult a szobában, és hagyta, hogy a szeme elidőzzön minden t
