43
1830 decemberétől 1831 áprilisáig
Az az igazság, Olvasóm, hogy én tényleg gyáva voltam. Különben abban a pillanatban megtettem volna, amikor Poe rám csukta az ajtót. Követtem volna mindazoknak a görög és római ősöknek a példáját, akik a botrány első szelére eloltották gyertyájukat. De én nem tudtam megtenni.
Azon kezdtem tűnődni, vajon nincs-e valami oka annak, hogy életben maradtam. És így jutottam fokozatosan arra a gondolatra, hogy a tőlem telhető legpontosabban mindent írásba foglalok, kiteregetem bűntetteim dokumentumait, és hagyom, hogy az igazságszolgáltatás úgy sújtson le, ahogy akar.
Nos, amint belekezdtem, már nem lehetett megállítani. Éjjel-nappal dolgoztam, mint Kemble kormányzó öntödéje, és már nem is bántam annyira, hogy az emberek távol maradtak. A látogatók csak megz
