2
Tám. Tátátátám. Tám. Tátátátám.
Már vagy kilencven perce lehettünk úton, és úgy egy kilométernyire voltunk az Akadémia elzárt területétől, amikor megszólaltak a dobok. Először csak zavar támadt a levegőben, aztán lüktetéssé vált minden egyes ütésnél. Amikor legközelebb lenéztem, a lábam már a dob ritmusára mozgott, ám én egy szót sem pazaroltam rá. Azt gondoltam: Így kényszerítenek engedelmességre. A véredbe jutnak.
A kísérőmnél természetesen megtette a hatását a dolog. Meadows hadnagy előreszegezte a tekintetét, és a néhány kérdésre, amit feltettem neki, csupán jelképes válaszokat adott, közben egyszer sem változtatott a helyzetén, még akkor sem, amikor a kocsit, miután ráfutott egy nagyobb kőre, csak egy hajszál választotta el attól, hogy felboruljon. Mindvégig megőrizte hóhérszerű
