3
Kölyökkoromban az ember soha nem tette be a lábát egy ispotályba, hacsak nem tervezte, hogy meghal, vagy ha oly szegény nem volt, hogy nem érdekelte, meghal-e. Apám hamarabb vált volna baptistává, de talán megváltoztatta volna a véleményét, ha látta volna a West Point-i ispotályt. Alig volt hat hónapos aznap, amikor először beléptem oda, a falai frissen meszeltek, a padló és a faburkolat tisztára súrolt, minden ágy és szék kén- és klórgázban úszott, míg a termeken mohaillatú áramlat futott át.
Egy átlagos napon előfordulhatott volna, hogy pár makulátlanul tiszta ápolónő áll készen arra, hogy üdvözöljön minket, esetleg megmutassa nekünk a szellőzőrendszert vagy a műtőt. De nem ma. Az egyik ápolónőt hazaküldték, miután elájult, a másik, a főnővér meg túl zaklatott volt ahhoz, hogy bármit
