1830. október 31.
Poe úr!
A legnagyobb élvezettel olvastam a költeményét, és – remélem, megbocsátja – némi zavarodottsággal. Tartok tőle, hogy ez az egész najád és driád dolog messze meghaladja az ismereteimet. Bárcsak itt lenne a lányom, hogy lefordítsa nekem, minthogy ő maga is a velejéig romantikus volt, és oda-vissza betéve tudta Milton műveit!
Remélem, értelmem tompasága nem bátortalanítja el, és továbbra is elküldi majd a verseit, függetlenül attól, hogy jelen dolgainkhoz tartoznak-e, vagy sem. Gyanítom, épp úgy vágyom a fejlődésre, mint bárki más, és nem igazán törődöm vele, ki segíti elő e fejlődést.
Ami pedig a Tudományt illeti, könyörgöm, ne keverje össze azt, amit én csinálok a Tudománnyal!
Üdvözlettel,
G. L.
Ui.: Egy baráti emlékeztető: találkozónk lesz a szállómban vasá
