Chapter 2
309 Words
Grace
Hűvös szellő fújdogált a ragyogó kék égbolt alatt. A közelgő tél előfutára.
Hideg, csendes suttogás.
Rossz érzés kerített hatalmába.
Egymással szemben álltunk. Egész közel hajolt hozzám. Szinte eltorzult a hangja az elfojtott vágytól, ahogy az arcomba suttogott.
– Figyelmeztettelek! Mondtam, hogy önző vagyok. Kapzsi. Képtelen a szeretetre. Maga az ördög lakik bennem.
Talán, valóban én voltam a bolond, mert nem akartam elhinni. Sokkal többet láttam benne. Többet ennél a hatalmas, érzéketlen férfinél, aki ott állt előttem.
Átfogtam magamat, jó szorosan, mintha ez megvédhetett volna a fájdalmas szavaktól és az igazságtól, amely végig ott volt előttem, s majd kiszúrta a szememet.
– Nem. Tévedsz! Sokkal jobb vagy ennél. Tudom. Tudom! – tiltakoztam.
– Olyannak látsz, amilyennek látni akarsz.
– Azt mondtad, szeretsz. Hittem neked! Bíztam benned!
– És nézd csak, mire mentél vele!
Hirtelen széllökés csapott le ránk. Sivítva tört át az öreg tölgyek között. Az ágak nyöszörögtek, száraz, elhalt falevelek zúdultak alá az égből.
Úgy kavarogtak a szélben, akár a bennem tomboló káosz.
Nem hiszek neked!
Nem hiszek neked!
A lelkem kétségbeesetten keresett valami kapaszkodót, miközben az elmém, igyekezett elfogadni a fájdalmas igazságot. Az igazságot, hogy képes engem így, ilyen mélyen megsebezni.
Majd szétfeszítette a mellkasomat a fájdalom. A veszteség érzése.
Olyan hatalmas bánat szaggatta a szívemet, amilyet még soha életemben nem éreztem.
Hirtelen szertefoszlott minden álmom.
– Hogy tehetted? – kérdeztem.
Szinte kényszerítettem magam, hogy a gyönyörű arcába nézzek.
Túlságosan szép. Túlságosan igéző. Túlságosan veszélyes!
– Hogy tehetted, hiszen tudtad, hogy mi forog kockán! Tudtad, hogy szükségem van rád! Bíztam benned! – mondtam a fájdalomtól elcsukló hangon.
Fájdalom.
A szívem merő fájdalom volt.
Felém nyúlt, és ujjbegyével gyengéden végigsimított az arcomon.
Milyen más volt ez a mozdulat, mint a gonosz szavak!
A hangja szinte eltorzult, a keserű gyűlölettől. Biztos voltam benne, hogy ez a sok gyűlölet, saját maga ellen irányul.
– Nem kellett volna – válaszolta szárazon.
- Writer
