Grace
Idegesen álltam a legfelső emelet előtérben, a hatalmas duplaajtók előtt. Vadonatúj épület volt, csak két háztömbnyire onnan, ahol végül nem fogyasztottuk el a csak vacsoránkat.
Ezen az emeleten csak két lakás volt, a felvonót is csak kóddal lehetett használni.
Ian mögöttem állt. Előrenyújtotta mellettem a karját, majd hozzám simulva a zárba illesztette a kulcsot. Teljesen betakart hátulról, mintha fedezéket nyújtana.
Remegtem az izgalomtól.
Tényleg itt vagyok? Ezt csinálom? Annyira nem jellemző rám. Én nem ilyen vagyok. De egyszerűen nem tudtam, mi mást tehetnék. Nem tudtam ellenállni.
Megigézett.
Megbabonázott.
Kattant a zár, majd az ajtó egyik fele kitárult.
Odabent sötét volt, csak az óriási nappali túlsó végén található hatalmas ablakokon szivárgott be némi fény. Az öbö
