REMI
A fém csikorgásának hallatán még jobban zúgott a fejem, és ahogy próbáltam kinyitni a szemem, elszörnyedve láttam, hol vagyok. Úgy hasított belém a szörnyű felismerés, mintha egy téglát vágtak volna a fejemhez.
A bal szemem nem nyílt ki. Nyöszörögve megérintettem az arcom.
– Kelj fel, a kurva életbe! – Mark bordán rúgott. Ahogy felordítottam a fájdalomtól, ő csak nevetett. – Ó! Ez nem is fájt.
Hátrahajtottam a fejemet, hogy ránézzek.
– Azt ígérted, nem bántasz többé! – krákogtam.
Leguggolt elém, majd vállat vont.
– Igen. Te pedig azt ígérted, hogy csak mi ketten leszünk. De ez hazugság volt, nem igaz?
Elfordítottam a fejemet, mert képtelen voltam arra az elmebetegre nézni. Csakhogy a pisztolyának hideg csövét az állam alá szorította, így kénytelen voltam ránézni.
– Igazad van
