BOWEN
Három csörgés.
Csak ennyi kellett, hogy megálljon a szívverésem. Nem mintha normálisan vert volna azok után, hogy vérnyomokat találtunk a földön.
Majd az egyik hívás a sok közül végre célba ért, és kis híján elájultam, amikor a vonal túlvégén meghallottam Remi hangját.
– Meg kellett volna mondanom.
– Hol a fenében vagy? – kiáltottam, és már nem tudtam úrrá lenni a pánikon.
Hangos nevetése volt a válasz.
– Remi!
Halkan, egyenletes hangsúllyal beszélt, de mintha nem hozzám szólt volna.
– Így hát most mondom, Mark. Szerelmes vagyok beléd.
Minden izmom megfeszült. Mi a kibaszott szar ez? Mark? Szerelmes volt Markba? Hogyhogy?
A torkomon akadt a kérdés. Remi következő mondata olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna.
– Nem kellett volna elvinned. Sem akkor, sem most. Örömm
