REMI
– Nem, nem, nem! – ordítottam, miközben négykézláb az étkezőasztal alatt mászva próbáltam megmenteni az utolsó elesett katonámat, nevezetesen a meggypiros topánkám bal felét, ami Cukor kedvence volt.
Sóhajtva kihúztam az asztal alól. Még mindig a földön, törökülésben gyászoltam a megtépázott darabot.
Még szerencse, hogy nem volt drága. Pár nappal korábban, huszonkilenc dollárért vettem egy kiárusításon. Szinte lelkifurdalásom volt, amiért ilyen veszélyes, ellenséges környezetbe hozom szegény cipőt. Azok a szegény talpak nem tudták, hogy ez lesz a vége.
Sajnos ezt a párat ahelyett a méregdrága magas sarkú helyett vettem, amivel az első savannah-i házeladás után leptem meg magam. Annak is a balját tette tönkre Cukor.
– Mi a fene, Cuki? – dorgáltam az agyonrágott cipősarokkal. – Egy
