REMI
Álmaimban.
Mindig akkor talált meg.
Mielőtt lefeküdtem, órákig a munkára gondoltam, fejben párbeszédet folytattam a Hullám új vezetőjével, vagy felidéztem néhány kínos, gyerekkori emléket abban a reményben, hogy ha lehunyom a szemem, azt álmodom, hogy meztelenül megyek iskolába.
De nem így történt.
Mindig megjelent Bowen.
Minden alkalommal mosolyogva, mégis könnyes szemmel ébredtem.
– Cukor!
Mezítláb, halálra rémülve álltam az utca közepén egyik lábamról a másikra helyezve a súlyt, miközben próbáltam kitalálni, melyik irányból fog jönni.
Mint egy átkozott futóbajnok, úgy száguldott felém az a fekete szőrcsomó a farkát csóválva, a nyelve oldalt kilógott a szájából. Ez a fél óra megpróbáltatás neki csak egy jó kis fogócska volt.
– Gyere, haver! Kérsz jutalomfalatot? Sajtot? –
