BOWEN
Tizennégy éves koromban loptunk egy-egy szál cigit a haverommal az apjától. Elbújtunk a szülei sufnija mögött, rágyújtottunk, aztán hol az egyikünk, hol a másikunk tett úgy, mintha a cigi nem a leggusztustalanabb dolog lenne, amit valaha próbáltunk. De hogy ne én legyek az, akin az összes elsős gimis röhög, gyorsan hazaszaladtam, mielőtt elhánytam volna magam. Aztán hánytam. Kurvára hánytam. Az volt az első és utolsó cigarettás élményem.
Amikor több mint három órát vártam a szálloda előtt, és csak a dohányzó részen maradt szabad ülőhely, biztosra vettem, hogy vagy tüdőrákban, vagy az időjárásról folytatott csevegéstől fogok meghalni.
Előző este alig aludtam. Fészkelődtem, forgolódtam, tudtam, hogy Remi a folyosó másik végén van. Közel, mégis nagyon távol tőlem. Csak amiatt nem bol
