BOWEN
A zuhanyozástól továbbra is vizesen, egy szál alsógatyában ültem az ágy szélén az orrnyergemet dörzsölve. A húszdolláros, kis üveg Jack Daniel’s a minibárból sem segített rajtam. Mondjuk, ha matt részegre ittam volna magam, akkor is Remi járt volna a fejemben. Négy nap volt hátra a konferenciából, de már tele volt a hócipőm, ezért arra gondoltam, hogy másnap reggel otthagyok csapot-papot. Korán felkelek, írok Oscarnak, azt mondom, hogy beteg vagyok, és hazamegyek a fenébe.
Azt hittem, a sorsnak köszönhetem, hogy láttam Remit a bárban.
De ez nem volt más, mint egy oázis.
Egy nap majd visszajön hozzám.
Egy nap majd készen áll.
Egy nap majd soha többé nem kell őt elengednem.
Csakhogy a mai nap nem az a nap volt.
– Bassza meg! – suttogtam, amikor belém hasított a kínzó felismerés
