NATHAN
Széles vigyorral az arcomon hajtottam a mélygarázsba, és leparkoltam. Helena idegesen tördelte az ujjait, és szünet nélkül harapdálta a száját. A ruha, amit viselt, gyönyörűen simult a testére, és ahogy lépdelt előttem a liftig, én biz’ isten, nem bírtam elvonni a tekintetemet róla. Csodásan kerek feneke karcsú derékban végződött…
– A hatodikra? – pillantott rám kérdőn, ahogy belépett a felvonóba. A szemébe néztem, s csak még inkább rabul ejtett. Eddig nem tudtam, hogy van kedvenc színem, de ez a kék valamiért a tetszési listám élére került.
– Pontosan – válaszoltam, majd hagytam, hogy megnyomja a gombot.
Két négyzetméteren osztoztunk, de a körülöttünk lévő energiamező az ötödére csökkentette ezt a területet. Én őt néztem, ő pedig a cipőjét, és minden mást, csak engem ne kelljen
