NATHAN
Két évvel korábban
Hajnalodott, de mi még mindig ébren voltunk. A mellkasomon pihenő nő vállát cirógattam, és mélyen beszívtam az illatát. Fenséges volt. Ő válaszul halkan nyöszörgött az ujjaim kényeztető mozdulataira. Ez a hang mosolyra késztetett. Imádtam.
– Az autók iránti szenvedélyem – mondtam halkan, amire felemelte a fejét, és összehúzott szemöldökkel rám nézett. – A hibáimra voltál kíváncsi korábban – magyaráztam. – Soha senki nem érhet a gyűjteményemhez. Ezek a legféltettebb kincseim.
– Ez a legnagyobb hibád? – mosolygott, miközben az állát megtámasztotta a mellkasomon.
– Igen.
– Hát… egy ilyen megrögzött autóimádót minden bizonnyal rémesen fogok utálni. Borzasztó egy tulajdonság – nevetett. – Már most kiábrándultam belőled.
– Akkor ezen sürgősen változtatnunk kell!
