HELENA
Nagyon kellett sietnem, mert tényleg nem akartam elkésni. Szinte kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy felérjek Nathan irodájához. Nem tudom, honnan jött ez a pluszenergia, ami szinte pezsgett az ereimben, de sejtettem, hogy az ajtó mögött lévő férfi volt az én adrenalinforrásom.
Gwen nem ült a helyén, és gyakorlatilag már az egész emelet kongott az ürességtől, ezért bátorkodtam benyitni, de a kép, ami elém tárult, hamar romba döntötte az összes jó érzést bennem.
Egy nő ült Nathan székében, majdnem teljesen meztelenül, és a fürdőből kilépő férfira mosolygott.
Úgy. Azzal a mosollyal.
Hosszú szőke hajába túrt, és homorított, hogy jobban ki tudja tolni a formás mellét. A szeme sarkából rám nézett, majd megkérdezte Nathant:
– Még egy menet, édesem?
Erre már nem vártam meg a vá
