NATHAN
Az agyam eldobom ezen a homár csávón, de komolyan! Itt dekkol előttem, hogy ne tudjak kimenni Helenához.
– Te mi a jó francot művelsz? – kérdeztem, miközben éreztem, hogy a vállával nekifeszül az enyémnek.
Alig volt megvilágítva a terasz, de Helenát azonnal észrevettem.
– Most nem volna bölcs döntés kimenni hozzá.
– Na, állj szépen félre! – förmedtem rá.
Mit képzel ez magáról, hogy beleszól az életembe, és kéretlen tanácsokat osztogat?
– Hallgass ide… – kezdte, de közelebb hajoltam hozzá, hogy jól értse, ahogy tagolom a szavakat.
– Állj. Félre. Most!
Állta a tekintetemet, és nem mozdult. Ideje volt figyelmeztetnem, mielőtt cselekszem.
– Nem áll távol tőlem, hogy állon vágjak bárkit, aki felbassza az agyam, és te most elég közel állsz hozzá. – Kicsit meglöktem. – Ahogy hozz
