Beértek a piacra, és valóban ott találták a lókereskedőt, ahol mindkettejüknek mondták korábban. Viszont két meglepetés is érte őket:
Az egyik, hogy annak ellenére, hogy Golína azt mondta, a férfi halálán van, és a fia árulja helyette a lovakat, mégis egy idős ember állt a lovak mellett. Elég sovány volt, de azért nem látszott haldokló betegnek.
A másik, hogy nem tartózkodott egyedül. Ketten álltak előtte, és a lovairól kérdezgették. Már messziről ismerősek tűntek:
Eszkhil volt az, a mágus, és a kis elf nő, akinek még nem tudták a nevét.
– Ti is itt kötöttetek ki? – kérdezte őket Liom. Eszkhil meglepetten nézett rájuk, de örömmel:
– Köszöntelek titeket ismét! – mondta kissé gőgösen, de azért barátságosan. A nő is hümmögött valamit mosolyogva.
– Nem vagyunk sokan egy kicsit három lór
