Visszafordulok a földön fetrengő kalózhoz, aki kitárt karral hív:
– Gyere! Végezz már velem!
Olyan hülyének nézek ki? Tenném fel a kérdést, de mit látok? Baszd meg! Él a késem. Mi az, hogy él? Ott ficánkol a vörös kalóz feje fölött, és időnként a nézők közül is ráijeszt egyikre-másikra, azok meg észveszejtve rohannak el a körülöttük állók hangos nevetése közben.
Ez az egész jelenet arról szól, hogy ez a buzi kés produkálja magát. A vörös meg sem mer moccanni, én meg csak tátom a számat, amikor újra felzúg a tömeg:
– Büntesd meg! Büntesd meg!
– Mire vársz? – fúródik megint a hátamba Ling, hogy a fülembe súgja: – Változtasd át!
– Mit? Változtassam? Hogyan? – sziszegem hátrafordulva.
– Parancsolj neki – kotyog bele szamár uraság.
Könnyű azt mondani! Na, próbáljuk meg – fordulok a kus
