Dénes
Fáztam odakinn, de kellett a friss levegő. Ez az egész Dalma dolog kezd az agyamra menni. Címeres ökör vagyok, az egyszer biztos. Amikor megláttam a díjátadón, azt gondoltam, ez végre egy jó alkalom, hogy beszéljek vele. Valóban beszélgetni akartam, de az a ruha és az illata. Elvesztettem a fejem.
– Dénes, már mindenhol kerestünk – állt meg mellettem Hanna. Dézi elhívta a férje barátait és feleségüket, hiába Tamásnak nincs senkije, még őt is meghívta. – Mit keresel itt kinn?
– Te miért jöttél ki? – kérdeztem vissza, hisz már jócskán beleléptünk a télbe, és az időjárás kellemesnek semmiképp nem volt nevezhető.
– Mi indulunk haza, klassz rendezvény ez, de nekem ennyi elég is volt. – Kissé szomorúnak tűnt.
– Mi a baj?
– Mindegy. Hagyjuk – legyintett.
– Hanna! – szóltam rá, hisz k
