Dalma
Borzalmas éjszakám volt. Szinte semmit nem aludtam. Óránként felkeltem, és benéztem Csongorhoz, aki, bármikor benyitottam, békésen aludt. A nyugtató megtette a hatását, mert normál esetben kettőig filmezik, vagy olvas, vagy játszik. Már a reggelihez készülődtem, amikor anya kért egy kávét. Nem kérdezett semmit, én meg nem kezdeményeztem beszélgetést. A legszükségesebbre szűkítettük a társalgást.
– Rántotta jó lesz reggelire? – kérdeztem.
– Igen – felelte szűkszavúan.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy képtelen voltam beszélni az érzéseimről, hisz egész életemben azt hallottam vagy láttam, vagy talán csak érzékeltem, hogy egy nő nyelje le a fájdalmát. Ha egyedül van, akkor egyedül küzdjön meg a gondjaival. Ne támaszkodjak soha senkire! Hogy tudnám elfogadni Den felém irányuló határt
