E helyütt egy, a nagyravágyó szocialista iparosítási terveket kiszolgáló gyárépület legalább annyira „természetidegen” volt, mint anno apám benősülése egy vuduval felcsinált kubai katolikus családba, vagy az én „honfoglalásom” az őrségi szerek gyerekmeseként szerteágazó bokrában. Istenemre mondom, amikor megérkeztem a zsákfaluban éjszakázó ásatag busszal, azonnal megkérdőjeleztem minden alantas szándékomat, hogy kivarázsoljam alóluk a földjük aranyát – noha szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy fordított helyzetben ők egy pillanatig sem tétováztak volna. Igazi gazdag szegények voltak, akik manapság leginkább csak az ökoturizmus hangzatos hívó szavát hallották meg – mert ez ásta alá legkevésbé az önérzetüket, és ez hasonlított leginkább ahhoz a vallásos katyvaszhoz, ami megmaradt a hagyo
