A kúthelyiek híresek arról, hogy nem tudnak mit kezdeni azokkal az értékekkel, amelyekkel megáldotta őket a természet. Ami persze nem csoda, hiszen ezt látják egy fokkal feljebb is: a hajdan összmunkájukról híres szerek manapság nehezen állnak be a közös ügyek mögé. „Úgy jó, ahogy van, távol vagyunk mindentől, úgy élünk, ahogy akarunk” – ez az általános hozzáállás azokban a falvakban, amelyek nem tudtak, vagy nem akartak egy skanzenvilág makettjeivé válni. Nekem ez elsőre nem is tűnt zavarónak, hiszen én is valami hasonlóban nőttem fel. „Vadember”, szokta mondani Elvira, amikor szellemi és fizikai bezártságban töltött gyerekkoromra próbálja visszavezetni a hozzá való ragaszkodásomat. Először félreértettem, arra következtetvén, hogy talán túl hevesen bántam vele titkos találkahelyünkön, egy
