Na jó, készséggel belátom, hogy a tejeskávészín kubai „vállalkozó” és a kerekesszékes eszement környezetvédő nem a legütősebb párosítás – különösen, hogy nem Párizsról, Barcelonáról, hanem az őrségi Kúthelyről van szó. Sosem gondoltam, hogy a másságot mások arcába kéne tolni, vagy ha igen, csak annyira, hogy észrevegyék, de ne érezzék rosszul magukat tőle. Mert ha bűntudat ébred bennük, akkor nagyon dühösek tudnak lenni – leginkább magukra, hogy miért hagyták idáig fajulni a dolgokat –, nehogy már a nyúl vigye a puskát és hasonló baromságok. Ha meg dühösek, előbb-utóbb hülyeségekre ragadtatják magukat, amiért aztán megint bocsánatot kell kérni, persze nem őszintén, de hát már mindegy, mert akkor már szikrát fogott a gyűlölet, s agyő, hajdani együtt parázsló szalonnasütögetés, gitáros-tánco
