1998. ÁPRILIS
Christina törökülésben ült, és olyan erősen nyomta a padlóba a térdét, hogy fájt. Közben folyamatosan a falat bámulta. Hogy mióta tette ezt, nem tudta volna megmondani. Egyrészről úgy érezte, évek óta, másrészről meg volt róla győződve, hogy csupán percek teltek el így.
A kétirányú telefonrendszer vörös fénye hatalmas lendülettel ugrott felé. Az élénk színtől agresszív lett. Dühödten felállt, és két kézzel verte a csukott szobaajtót. Mivel nem nyílt ki, kiabálni kezdett. Zavarosan, összefüggéstelenül, ami inkább hasonlított állati, mint emberi lényre.
Vörös…
Ki kell innen jutnia. Vagy a fénynek kell eltűnnie.
Christina korábban is félt a színektől, amikor be volt lőve. Főleg ettől az erőszakos színtől.
Vörös…
A kiabálása sürgetőbbé vált. Kétségbeesetten próbált szavaka
