− Írd alá! – mutatott rá Danny. – Akkor elvihetlek. – Figyelte, ahogy Christina a papírra firkálja, hogy „Schneider”, majd kezet nyújtott az orvosnak.
− Nagyon köszönöm – mondta, és Christinával együtt menni készült. Christina hallhatóan fellélegzett, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó. Aztán a pillantása a sarokban fekvő, összetört székre siklott.
Megjátszottan felháborodva rázta a fejét.
− Sorry – felelte a fiú vállat vonva. – Pánikba estem.
− Ez természetesen mindent megmagyaráz. – Danny keze után nyúlt. – Le kell feküdnöm. Elmondhatatlanul fáradt vagyok.
Az egyik biztonsági őr, aki még a folyosón állt, visszakísérte őket az utastérbe, majd lementek a szobájukhoz vezető lépcsőn.
Danny hirtelen késztetést érzett, hogy még egyszer lezuhanyozzon.
Bár a hideg víz újra felélénkítette,
