1999. SZEPTEMBER
Christina az autóban várt, amíg Danny kijött a klinika épületéből. A csomagja már a csomagtartóban volt, és ő készen állt az utazásra, de Svenja még gyorsan meg akart beszélni valamit Dannyvel.
Most beszállt, a lányhoz hajolt, és átölelte.
− Végre hazajössz – súgta a fülébe. – Olyan magányos voltam nélküled.
Tina lehunyt szemmel Danny nyakgödrébe nyomta az arcát, és mélyen beszívta a levegőt. Idegen parfüm illata csapta meg. Erős virágillat. Egyértelműen női parfüm.
− Magányos, mi? – kérdezte. Megjátszottan mérges arcvonásokkal bámult rá, igyekezett nem mutatni a jókedvét.
− Ö, igen.
− Hol voltál, mielőtt értem jöttél?
Danny összecsippentette az egyik szemét, és oldalra billentette a fejét.
− Ez most kihallgatás?
− Érzem, hogy legalábbis ma nem voltál magányos! –
