JELEN
Mal
A teraszon Aurora úgy néz rám, mintha legyet dobtam volna a levesébe.
Az őszinte helyzet az, hogy azok után, ami az elmúlt nyolc évben történt, lehetőség esetén meg is tettem volna. De nem tettem meg. Ezért rejtély, miért van rajta ilyen nagy meglepetés és rémület.
Az egymástól távol töltött évek azonban láthatóan jót tettek neki; én ugyanezt nem mondhatom el magamról. Még mindig feltűnő a haja, ami jól mutatna a kezemre tekerve; megvan az orrkarikája, amit folyton piszkál; hosszú lábán neccharisnya; a ruhatára olyan, mint egy keményvonalas Yungblud és 5 Seconds of Summer-rajongó tizenöt évesé. Felső ajka fölött Marilyn Monroe-szerű anyajegy, és megvan rajta az a félhold alakú heg is. Fogadni mernék, még mindig nem tudja, hogyan keletkezett. Szempillája olyan sűrű, hogy árnyé
