NAPJAINKBAN
Mal
Rory reszket.
Mondtam neki, hogy ne jöjjön velem. Szót fogadott? Nem. Szót fogad valaha? Szintén nemleges a válasz. Egyszerűen felkapta a fényképezőgépét és kirohant az ajtón. Kihasználta a lehetőséget, hogy dolgozhat.
Természetesen az, hogy jelenleg én vagyok a vendéglátója egy éppen engedély nélküli eltávon lévő, bekokózott rocksztárnak, akinek neve a felelőtlenség szinonimája, részben oka annak, hogy legszívesebben kőbe verném a fejemet. Ashton Richards jó fej srác, abban az értelemben, hogy talán jól fejben tudná tartani, mennyire idegesítő faszkalap, de nem tudja. Olyan született-idióta-faszfej típus, aki azt gondolja magáról, hogy a világ tartozik neki valamivel és hogy másoknak kell dolgozniuk neki. A kokófüggőség csak az insta-rocksztárság mellékterméke. Ha Mick
