NAPJAINKBAN
Mal
Bent a házban sem javult a helyzet. Richards még mindig úgy be van állva, mint az Empire State Building betonalapja, és láthatóan nagyon jó a hangulata. Valamint mindent megtapogat. Amikor a tárgyaimat tapogatja, olyan érzés, mintha engem tapogatna és mostanság valahogy nem igazán szeretem, ha megérintenek, kivéve, ha Rory az.
– Öregem, maradj egy kicsit veszteg – sóhajtok fel.
Bekapcsolja a rádiót, táncolni kezd a nappaliban, bár semmi vidámság nincsen abban, ahogy George Michael énekhangon közli, hogy a szíve tavaly karácsonykor magszakadt. Az, hogy miért játszanak karácsonyi dalokat karácsony után, számomra rejtély, és úgy látom, mindenkin rajta van még az ünnep traumájának hatása, ezért senki nem akarja ezt a talányt megfejteni.
Rory a fürdőszobában van. Fogat mos,
