26.
Akkor került a sor Ilonára, mikor a hallgatóság már kivonult.
Fizika tételt húzott. A legegyszerűbbet, amit csak elképzelni lehet: Archimédesz tételét.
Töprenkedve áll a tisztára mosott fekete tábla előtt. A krétát hámozza, morzsolgatja idegesen. Hogy kezdje el? Kétségbeejtően rosszul, rosszindulatúan tolmácsol Horea. Elvágták előtte Halmost, Fülöpöt a fordítással. Nem, nem meri magyarul mondani. Ő is úgy járhat, mint előtte ezek. Románra kellene a tételt fordítani. Ha nem is lesz a fordítása egészen kifogástalan, mégse Horea rosszakarata beszél helyette. Igen, románul, mondta Ghiţa is – és még mindig nem tud megszólalni. Pedig már kezdenie kell. A percek ijesztően telnek, Spacu türelmetlenül dobol kemény, rövid ujjaival a zöldposztós asztalon. Hogy is lenne az románul, – gondolkozi
