25.
Ghiţa a lampionokkal kivilágított, tóparti kioszkhoz vezette Ilonát. Gyönyörködve nézi, hogy eszi, milyen farkasétvággyal a rózsaszínű finom lazacot.
– Még, még – kínálja. – Öröm nézni, Ileana, milyen szép, egészséges apró fogaid vannak – s Ghiţa vermutot hozat.
– Jaj ne, inspektor úr, becsípek, a neheze még hátra van.
– Neheze? Hiszen most majd felelhetsz magyarul is. Vagy neked éppen ez a nehéz?
– Hogy tetszik ilyet mondani? Magyarul még jobban kell felelnem, mint románul.
– Hm. Szóval a magyar feleletet választod. Nem tanácslom, Ileana. Ne tedd. Miért rontanád le a renomédat? Megdicsértek, mint jó románt…
– Én nem vagyok román, inspektor úr, én – és könnyes lesz a szeme, jaj, hát hogy mondja meg neki.
– Na-na csillapodj, Ileana, csillapodj. Az majd eldől pár éven belül, hogy
