EGY FIÚ NAPLÓJA
„Elhatároztam, hogy mától kezdve mindennap naplót írok. Harminc nap múlva tizenöt éves leszek, ifj. Török Istvánnak hívnak (anyu és apu Pityunak), mert apu is István. Idősb Török István. Még csak három reálból van bizonyítványom. Pedig már kiolvastam Dosztojevszkij összes műveit. A Félkegyelmű volt a legjobb. Mikor gipszben feküdtem, akkor én is úgy éreztem magamat, mint Hippolit, a halálra ítélt beteg a Félkegyelműben. Talán az egésznek, ami velem van egy ideje, a gipsz volt az oka. Akkor kezdődött, amikor olyan sokat feküdtem és ráértem gondolkozni éjjel és nappal. Akkor? Nem, már sokkal régebben. Csak azóta tudom. Anyu nem szereti, hogy a nagy betegségemet emlegessem, ő sohasem emlegeti, csak egyetlenegyszer mondta Hertának, de akkor is azt hitte, hogy én nem hallom: „M
