Vasárnaponként Vörös Laciéknál ebédelt, és a májgombócos leves mellé mindig kapott egy-két biztatást is, ha egyebet nem, hát azt, hogy majd mögírjuk: „Nem löhet a szögedi, konzorciummal működő társulatot drámai szende nélkül hagyni most, mikor a színház fennállása óta először »szende« a szende igazán”.
Hétfőn Sátori professzorék voltak soron, s míg Sátoriné fürge angyalujjával a hófehér kenyeret szelte, ő azon törte a fejét, mit is füllenthet neki, mivel sértette meg az ereit? Itt, Sátoriéknál, ahol a tiszta életű család tagjairól a leggyanakodóbban fürkésző szem sem tudott volna egykönnyen valami fonákságot kideríteni, ahol az asszony valóban tiszta életű, kedves és ártatlan lélek volt, a gyermekek nem vetekedtek egymással, és nem bukkant fel Ilona előtt egyetlenegy kirívó rossz tulajdo
