– Ugyan mamuszkám, Ilonkát tiszteletből hívják asztalukhoz a városz előkelő caládjai, ész ő válogatva fogadja el a meghívászokat. Ilonkának szemmi szükszége ingyen ebédekre. Hiszen ha akarja, a Golf úr ezreket áldoz reá.
Ilyenkor a főtörzsorvos kezdett köhögni, vagy Hanusz a tisztiszolga lépett közbe, megvető arccal kapva le az üres tálat az asztalfőn terpeszkedő kincstári özvegy elől.
Cseh ember volt Hanusz, szigorú arcú, kissé ragyás. S mint aki valamely titkot rejteget összenőtt szemöldöke és tompa homloka mögött.
– Tessék jönni – szólt egy ízben Ilonához a kínos ebéd után –, most ráérek végre. Lőjük be a Mausert.
Már régen esedékes volt, hogy megtanítsa Ilonát a fegyverkezelésre. Hosszú és alapos tanulmányukat a Tisza-parton végezték, céltáblául szemelve ki egy elkorhadt fűzfacsonk
