NYOLCADIK FEJEZET
Washington, 1988. június 21.
Diana
Hamilton felháborodva nézett rájuk.
– Most képzeljék, azt akarja nekem ez a nő, ez a Mrs. Hughes bemesélni, hogy valami mexikói aranyért gyilkolt. Hát ehhez meg mit szólnak?
– Így is volt – mondta Ralph. – Peter régész volt, és valószínűleg hitt ebben a dologban. Mary pedig egy pénzéhes, buta tyúk.
– De hát hét embert megölni egy ilyen szar kis fecniért!
– Úgy tűnik – felelte Diana. – Egyébként azért jöttem, hogy elbúcsúzzam.
– Hová megy? Csak nem a sittre?
– Nem. Otthagyom a T. S.-t.
Hamilton elhűlve bámult rá.
– Na, nem, ezt nem hiszem el… De hát miért?
– Mert félek, hogy előbb-utóbb mégis bejuttat valahogy a dutyiba – nevetett vissza rá már az ajtóból.
– Örülök. Igazán örülök… de tényleg – hajtogatta Ted, talán csak azért
