7.
493 Words
7.Connie Johnson magabiztossága bizonyos szempontból elismerést érdemelt. Volt stílusa. A megfigyelés viszont kolosszális időpocsékolás volt, és ha el akarják kapni Connie-t, ennél jóval ravaszabb cselre lesz szükségük. Bár hogy mi lehetne az ennél ravaszabb csel, egyelőre még nem volt világos Chris Hudson felügyelő számára. És ha mindez nem lenne elég, egy fitneszkerékpáron ül.
Az edzőterem összes gépe közül a biciklit találja a leginkább testhezállónak. Először is az ember ülő helyzetben van, és használat közben bámulhatja a telefonját. A saját tempójában hajthatja – ami Chris esetében a kényelmes, nyugodt tempót jelenti –, de fel is gyorsulhat, hogy villogjon egyet, ha épp belép a terembe egy kigyúrt atlétás pasas vagy egy izmos nő feszülős sportruhában. Chris fairhaveni rendőrkollégái közül sokan ugyanebbe az edzőterembe járnak. Néha találkozik velük, és a rangja itt a jelek szerint semmit sem számít. A minap egy közrendőr háton veregette, és ezt mondta neki: „Kitartás, haver, csak így tovább!” Haver? Ha legközelebb egy nonstop benzinkút háromnapi kamerafelvételét kell végignéznie valakinek, a fiatal közrendőr majd megtanulja, kit nevezzen a haverjának.
Chris észreveszi Terry Hallet nyomozót, aki félmeztelenül fekvenyomózik. Édes istenem.
Chris bő pólóban és buggyos rövidnadrágban pedálozik. Rövidnadrág? Hát ide jutott! Persze Patrice miatt pedálozik. Majd’ két éve először látja nő meztelenül. Igaz ugyan, hogy lehetőség szerint a lehető legnagyobb sötétben, de akkor is. Egyelőre Chris is boldog, Patrice is boldognak tűnik, de persze ki tudja, mit mondana, ha nem lenne az. Nos, valószínűleg nem feküdne le Chrisszel, de akkor sincs semmi rossz abban, ha igyekszik odafigyelni, hogy mit eszik, megpróbál leadni a súlyából, és előbányászik némi izmot a petyhüdt felszín alól.
Chris és Patrice még a kapcsolatuk kezdetén járnak, amikor még a bujálkodásról meg a képzőművészeti kiállításokról szól minden. Fél év múlva talán már szerelmesek is lesznek, és akkor Chris visszaszedheti magára a kilókat. Egyelőre viszont marad az edzőterem.
A fitneszkerékpár kész csoda, telis-tele kijelzőkkel és gombokkal az ellenállás növelésére, az emelkedő terepviszonyok beállítására, a pulzus, a megtett távolság, az eltelt idő és az elégetett kalóriák mérésére. Chris a legtöbbet ki szokta kapcsolni. A pulzusmérő ijesztő. Kizárt, hogy helyesek legyenek azok a számok, amiket Chris látott. Az összes közül az elégetett kalória a legrosszabb. Tíz kilométert kell bicikliznie azért, hogy elégessen száz kalóriát? Tíz kilométert? Egy Twix feléért? Rossz belegondolni.
Ezért a kijelzők helyett inkább egy régiségkereskedős műsort néz a tévében, és nagyjából negyvenöt másodpercenként felpillant a terem falán lévő órára, azon imádkozva, hogy teljen már le az egy óra.
Egy idős fickó épp csalódott képet vág a tévében, mert kiderült, hogy a palackba zárt hajója csak hatvan fontot ér, amikor megszólal Chris telefonja. Általában nem szokta felvenni, de látja, hogy Donna keresi. Csak nem Connie Johnsonnal kapcsolatban hívja? Bár úgy lenne.
Chris lelassítja az eleve lassú tempóját, és felveszi a telefont.
– Donna, épp tekerek a bringán. Pont, mint Lance Armstrong, csak én nem…
– Főnök, ide tudnál jönni a kórházba?
Donna főnöknek szólította. Szóval a munka miatt hívta.
– Persze. Mi történt?
– Utcai rablótámadás. Csúnya eset.
– Világos. De én minek kellek?
– Chris, Ibrahimról van szó.
Chris meg se várja, hogy letegye, már rohan is.
- Writer
