Az incidens után nem volt merszem visszatérni kedvenc kis kávézómba, ezért a hónap fennmaradó részében inkább a Costába ültem be dolgozni.
Másnap betértem a telefonszolgáltatóm egyik üzletébe.
Elvesztettem a töltőmet, így szükségem volt egy újra. Levettem egyet a polcról, és odavittem a pulthoz. Egy tizennyolc év körüli, pattanásos fiú állt a kasszánál.
– Helló! – szólítottam meg. – Ezt kérném... – azzal átadtam neki a töltőt.
A fiú nekiállt lecsipogtatni.
– Nem tudom, hova tűnnek el mindig – folytattam. – Összeszámolni sem tudom, hány töltőt vettem már. Mindig elhagyom őket...
A fiú meredten nézte a kasszát, az arcáról lerítt, hogy hidegen hagyja, hol vesztem el a töltőimet, és nem is érti, miért beszélek még hozzá.
– A lényeg – tértem rá –, hogy mivel nagyon hűséges vásárló v
