32.
CALLIE
San Franciscóban vagyok. Az egész csapat energiával feltöltve zizeg. Természetesen valamennyien meg akarjuk nyerni a kupát, ám ezen a ponton maga a tény, hogy sikerült eljutnunk az országos bajnokságig, olyan, mint egy szürreális álom megelevenedése.
Belenyögök a szőnyegbe.
Kivéve, hogy nem San Franciscóban vagyok. Hanem otthon, a szobámban hason fekszem a padlón, és a szempilláimmal a szőnyeg mintázatát söpröm. Szó szerint semmi tervem sincs a belátható jövőt illetően. Nincs edzés a tánccsapattal. Nincs veszteseknek való ottalvós buli, vagy mi a fene. Nincs állás.
Még tanultam is. AZ ÉV VÉGI TESZTEKRE, AMI CSAK KÉT HÉT MÚLVA ESEDÉKES! Jövő héten kellett volna leadni egy esszét a természetes kiválasztódásról, és én kilenc nappal a határidő előtt végeztem vele. A tanárom meg
