13.
MILLIE
Napokon át alszom. Gondolkodom. Csupán emlékfoszlányaim vannak arról, hogy a szüleim megfordulnak a szobámban, meg a véres, nyálas tamponokról a számban. Egy ideje visszatérő álom kísért, egy testen kívüli élmény: magamat figyelem, ahogy írom az újságírótáborba a motivációs levelemet. Ám amikor befejezem, az egész oldal üres, mintha csak láthatatlan tintával írtam volna. És egy másik álom, amiben a bemutatkozóvideómat veszem fel, csak épp a lejátszásnál derül ki, hogy üres az egész.
Teljes pánikban riadok fel. A szobámat felforrósította a délutáni napfény. Az éjjeliszekrényem felé nyúlok a telefonomért, de nem találom az ananászalakú töltőben, ahová minden áldott este beállítom. Megdörzsölöm a szemem, kikászálódom az ágyból, aztán kibotladozom a konyhába, ahol anya zellert ap
