HARMINCADIK FEJEZETBETTY
– Nem lehet vége. – Ennyit mondott Veronica zokogva.
És bár én alig pár másodperce tudtam csak a bizonyíték létezéséről, amit Juggal találtak, pontosan értettem, mire gondol. Összeszorult a gyomrom, szédülni kezdtem. A zsebembe nyúltam, hogy megkeressem a gyógyszeremet – és akkor eszembe jutott.
A fürdőszoba. A gyógyszerek. Még mindig nem tudtam biztosan, hogy egyáltalán bevettem-e őket. Az elmém statikus zajjal volt tele, és a telefonom kijelzője – még mindig hatalmas repedés kúszott végig rajta, tovább terjedve, mint egy rákos daganat – még mindig azt jelezte, hogy nincs nem fogadott hívásom.
Vettem egy mély levegőt, de a terjengő füsttől köhögni kezdtem. Jug megpaskolta a hátamat.
– Csak szép lassan – mondta. – Ne lélegezd be mélyen a füstöt! Nem tesz jót.
